„Uram tégy engem a békesség eszközévé,
hogy ahol békétlenség van, oda békességet tudjak vinni.”
(Assisi Szent Ferenc)
Lehet-e aktuális ez a jelmondat napjainkban is, van-e világnak olyan része, ahová békességet kellene vinni. Ma alig van a világnak olyan része, ahol békesség van, hiszen nemcsak a háborút, a terrorizmust értjük békétlenség alatt, nemcsak a közel-keleten, Afrikában vagy a világ tőlünk távol eső részein van háborúság, békétlenség, hanem sokszor sokkal közelebb, akár a családban is. Hiányzik a türelem, nem tudunk békességben élni.
Nemcsak általában a világban, hanem a mindennapokban, a munkahelyen, az üzletekben, a piacon, iskolában, óvodában elégedetlenséget, civakodást ellenségeskedést tapasztalunk, Nem vagyunk megelégedve munkánkkal, fizetésünkkel, társunkkal, önmagunkkal, családtagjainkkal. Háborúzunk, csendesen vagy hangosan, önemésztően vagy tombolva.
Karácsonykor a szeretet és a békesség ünnepét, a megváltó születését várjuk. Megszületik a Megváltó, első ijedtében széjjel néz és mit lát: Istállót, jászolt, állatokat, gőzölgő trágyát, mi lehetne az első gondolata, hogy ha én vagyok az Isten fia, akkor mit keresek én itt ezen a méltatlan helyen. Mit keresek én itt, ahol megszületni is alig engedtek, ahol hiába kopogtattam valamennyi ház ajtaján, nem engedtek be. Nem akarom én ezt a világot megváltani, hiszen nem kellek én ezeknek, váltsa meg a világot az, akinek nincs jobb dolga.
De nem ez történt. Akinek a születését ünnepeljük, akire Advent napjaiban várunk, az vállalta a sanyarú, bűzös szülőszobát, a menekülést, a megaláztatást és a megváltó halált.
Nem borult ki, nem kért panaszkönyvet, nem reklamált, tette azt, amiért megszületett, és ami a feladata volt. Mindezt önzetlenül. Nincs más dolgunk, mint követni a példáját.
Az élettel feladatok és nehézségek járnak, melyet vállalnunk kell, legyen az a családban, munkahelyen vagy a világban általában. Nem futamodhatunk meg, és nem tudunk mindig a panaszkönyvbe beírni. De megtalálhatjuk az életben az örömöt is, ha tudunk rendet tenni magunkban, ha nem gerjesztjük az ellentéteket, hanem csillapítjuk, ha keressük és megtaláljuk az újra teremtés, feltöltődés helyét családunkban vagy a település közösségében, bizonyíték rá az önzetlen összefogással megvalósított aratóünnep, falunap, böllérnap vagy az adventi gyertyagyújtás sorozata. Kívánom, hogy találjuk meg a feltöltődés helyét, hogy tudjuk teljesíteni a ránk szabott, vagy vállalt feladatainkat, családban és közösségben egyaránt.
Egy hatalmas tortát szeretnék kívánni valamennyi zákányszéki karácsonyfa alá, melynek egyik szelete békességből álljon, legyen benne sok-sok szeretet és a hiányzó részt töltse ki az egymásnak okozott öröm és a jó egészség.
Békés, boldog ünnepeket kívánok.
Matuszka Antal
polgármester
