Zákányszéki focitábor Borszéken

A Zákányszéki Községi Sportkör jóvoltából, iskolánk tanulói egy 5 napos edzőtáborban vehettek részt Erdély egyik legszebb táján, Borszéken.

Az utazás nagyon hosszú volt, de megálltunk a Királyhágónál megcsodálni a tájat, és végig mentünk a vadregényes Tordai hasadékon. Este kilenc óra volt, hogy odaértünk, így csak másnap reggel láthattuk igazán, milyen gyönyörű helyen is vagyunk. Délelőtt köredzést tartottak nekünk edzőink, ami mozgalmas és nagyon érdekes volt, azután Borszék nevezetességeivel ismerkedtünk meg. Kísérőnk és idegenvezetőnk Farkas Aladár bácsi mesélt nekünk mindenről, amit láttunk. Megnéztük a borvízforrásokat, a múzeumot, a villákat, de legérdekesebb a borvíz palackozó üzem volt. Délután mérkőzést játszottunk a borszéki iskolásokkal. Jól ment a játék annak ellenére, hogy az idő nem kedvezett nekünk, és néha nyakunkba szakadt az eső. Az estét ping-pongozással, társasjátékozással, tévézéssel töltöttük. Pénteken a délelőtti edzés után, a környező hegyekben kirándultunk. Mészkő bányákat láttunk, bemerészkedtünk a Jégbarlang sötétjébe, felmásztunk a Medvebarlangba, a kilátóból néztünk le Borszékre, végül a Tündérkert feredőtől indultunk vissza. Délután ismét meccseket játszottunk, este pedig egy néptánc bemutatót néztünk meg a falu kultúrházában. Szombaton buszos kirándulásra mentünk Parajdra, a sóbányába. Érdekes volt lebuszozni a föld alá, és látni, hogy szinte egy földalatti várost alakítottak ki ott. Van játszótér, kalandpark, büfé, még kápolna is. Itt volt egy kis időnk, így megnéztük az árusok portékáit, és mindenki megvette az apró ajándékokat, emlékeket, amiket haza szeretett volna vinni. Ezután Szovátára mentünk, és körbesétáltuk a Medve tavat. Ennek a tónak az az érdekessége, hogy sósabb mint a tenger. Nevét pedig alakjáról kapta, ami kiterített medvebundára hasonlít. Estére értünk vissza a szállásra. Gyorsan összepakoltunk, és lefeküdtünk aludni, hiszen másnap ismét hosszú út várt ránk. Vasárnap reggeli után elbúcsúztunk Aladár bácsitól, és elindultunk haza. Körülbelül félúton megálltunk Gyulafehérváron egy kis sétára, hogy megnézzük a székesegyházat, és benne a királyok szarkofágjait. Este, amikor hazaértünk szüleink már nagyon vártak minket, mi pedig nem győztük mesélni a sok-sok élményt, amiben részünk volt.

Sokat láttunk, és sokat tanultunk ez alatt az öt nap alatt.

Köszönjük szépen Borbás Pista bácsinak, hogy lehetővé tette számunkra ezt a felejthetetlen edzőtábort.

                               az utazó fiúk

Comments are closed