1848. Március 15. – Több mint történelem

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
 Egekbe nyúló kősziklákat lát,
 Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.

(Petőfi Sándor)

kokarda-3Szerte Magyarországon és a Világban a kisgyermektől kezdve az idős aggastyánig március 15-én kokárdát tűz a Magyar a mellére, még ha külhonban a szomszédja nem is érti, miért teszi ezt. Mi tudjuk, tiszteletből! Azoknak az ismert hősök iránti tiszteletéből, akik a Forradalomban részt vettek, akik a Szabadságharcban harcoltak. Olyan hősök Ők, akik nem nyerték meg a harcot, leverték Őket, de mégis győztek, mégis eredményeket értek el Magyarország fejlődésében. Kivívták a Nemzet tiszteletét és beírták nevüket a magyar történelembe. Ezek a hősök olyan tettet hajtottak végre, melyre büszke lehet és legyen is, mindenki, ezért emlékezünk meg róluk és 170 éve történt tetteikről.
17264366_1262629167123795_7861396208144228965_n

Hittek abban, hogy a magyaroknak joga van a nemzeti függetlenséghez, az önállósághoz, a szabadsághoz, a szuverenitáshoz.

Az ifjúság megmutatta erejét, történelmi léptékkel nézve is elvitathatatlan érdemeik és eredményeik lettek. Magyarország történelmében nem utoljára. Lesz is még szükség az ifjúság elszántságára és a fiatalok tenni akarására, nyilvánvaló nem forradalmi eszközökkel.
Természetesen ahhoz, hogy a forradalmi eszmék ilyen nagy horderejűek és ilyen eredményesek legyenek, kellett még az összefogás és az egység. Sajnálatosan tapasztalható ma a széthúzás és ellenségeskedés magyar és magyar között. Nem kellene egymás ellenségeivé válnunk az országunkban, hiszen nem vagyunk mi olyan sokan. Csak úgy lehet eredményeket elérni és tetteket véghezvinni, ha a jobbító szándék mögé állva összefogunk, és annak véghezvitelét tűzzük ki célul. Tanulnunk kell őseinktől, elszántságot, elhivatottságot, legfőképpen összefogást és az ellenségeskedés kerülését, van mit tanulnunk a múlt és a jelen buktatóiból.

A forradalmárok feltették a kérdést:

Mit kíván a magyar nemzet?

 Mi ma itt Zákányszéken is feltehetjük a kérdést, kicsit magunkra fogalmazva:

Hová tartunk? Mi a dolgunk? Mi az, amit feladatul kaptunk?

Szerencsések vagyunk. Nekünk már nem kell idegen elnyomók ellen fegyvert emelnünk. Nem ül a nyakunkon se német, se orosz. Ha feltettük a kérdést, illik is megválaszolni.

Mi egy békében élő, fejlődő Magyarországot akarunk, ezen belül egy olyan települést, ahol rend és biztonság van. Olyan községet, olyan közösséget, ahol jó élni, ahová jó hazatérni, amit büszkén mutathatunk meg az ide látogatóknak, amiért készek vagyunk nap mint nap keményen megdolgozni. Megvan hozzá a tehetségünk, az akartunk és a tudásunk, és mindenkire számítunk, aki tiszta szándékkal segít nekünk ebben a munkában.

A márciusi ifjak, Petőfiék, Kossuthék és Batthyányék példája minket is kötelez: minden tehetségünket, akaratunkat és legjobb tudásunkat a közösség érdekében az alkotásra, a jobbításra kell fordítanunk. Nem a világot kell megváltanunk, csupán tenni a dolgunkat.

Kinek-kinek a maga területén, önmagunkért és a közösségért, a magyarságért.

Nyugodtan tudjunk majd elszámolni a végzett munkával, mert ahogy Széchenyi fogalmazott:

„Az ember annyit ér, amennyit használ.”

Köszönöm, hogy együtt ünnepelhetünk!

Matuszka Antal
polgármester

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.