A Csípei ház krónikája

Megjelent a ZakaHom-e Egyesület Zákányszéki Életképek című kiadványában, 2013 decemberében.

Ne lapozzon tovább Kedves Olvasó, hiszen nem egy másvilági épület történetét szeretném most megénekelni. Nagyon is ismert, közismert az a ház, amiről szó lesz itt: a jelenleg községházát (előtte szakszövetkezeti irodát) illette korábban e megnevezés. Az ÉLETKÉPEK hasábjain még eddig nem foglalkoztunk egy-egy régi épület történetével. A Csípei házzal azért teszünk kivételt, mert az önkormányzati intézmények bemutatásának sorából a községháza eddig kimaradt, ezzel lesz most teljes, és le is zárul ez a témasorozat.

RÖVID TÖRTÉNETI VISSZATEKINTÉS

A polgári közigazgatás fejlődésének lényeges dátuma az 1889-es esztendő, amikor Szeged városa létrehozta az Alsó-Központ Kirendeltséget (ma Mórahalom). Itt orvoslak, posta, távírda, anyakönyvvezetői hivatal, kultúr- és egyházi központ létesült. A zákányszékiek is itt intézték ügyes-bajos dolgaikat. Lengyelkápolnán (a mai Zákányszék) 1933. november 1-jén hozták létre az állami anyakönyvvezetői hivatal kirendeltségét. Vezetését Szegfű Imre tanítóra és Szegfű János kántortanítóra bízták. 1947-ben belügyminiszteri rendeletre megalakították a Lengyelkápolna közigazgatási egységet, amely 1948 novemberétől működött; személyzetét egy vezető, két irodavezető, egy hivatali altiszt és három kézbesítő jelentette. A közigazgatási kirendeltség bérelt helyiségben működött. 1949-ben a Tanyai Tanács elrendelte tanyaközségek kialakítását. Az 1949. július 6-i döntés alapján 1950. január 1-jén alakult meg Zákányszék község. 3900 főnyi összlakosságából akkor 208 fő élt a belterületen, ahol 42 ház állt, a tanyán 939 épületet vettek számba.

A HELYI KÖZIGAZGATÁS ELSŐ SZÉKHÁZA

A visszaemlékezők szerint a negyvenes évek legvégén kezdődött a falu közigazgatási központjának építése. Valószínű, hogy helyi szakemberek végezték a kivitelezési munkákat (feltehető, hogy Meleg István kőműves), az viszont bizonyos, hogy helyi fuvarosok hordták a helyszínre az építési anyagot. 1950-ben birtokba vehették a községházát, ami aztán inkább a tanácsháza elnevezést viselte. Az új községházában az első tanácselnök Simicz Ferencné volt, aki 1951. március 31-ig töltötte be ezt a tisztséget. Őt újabb nő követte a tanácselnöki székben: Tóth Szilveszterné 1978-ig – nyugdíjba vonulásáig – irányította a települést. A tanácsháza – minden valószínűség szerint – központilag jóváhagyott és elrendelt terv alapján készülhetett, mert ha betért valaki egyik, vagy másik tanácsházára, könynyűszerrel eligazodott, hiszen a folyosók, irodai helyiségek szinte mindenütt ugyanúgy helyezkedtek el. Egyszerű épületbeosztás, puritán irodabútor (legtöbbször “transzfer-bútor” = adótartozás végrehajtásából származó) volt a jellemző. A zákányszéki tanácsháza a falu központjában, az akkor Felszabadulás tér (ma Lengyel tér) 1. szám alatt adott helyet a tanácsnak és szerveinek, a végrehajtó bizottságnak és szakigazgatási szerveinek, azaz a hivatalnak. Az épületben egy hosszú, keskeny folyosóról nyílt a 7 iroda és a tanácsterem. Ebben a több mint 60 m2 nagyságú teremben zajlottak a testületi ülések és a nagyobb vendéglétszámú családi események – házasságkötések, névadók – is. Irattár, raktár és mosdó az épületen kívül, az udvaron volt. Jelentős felújítást 1971-ben végeztek az épületen, közfalak áthelyezésével új irodahelyiségek alakultak ki, bekerült az épületbe a mosdó, és központi fűtés váltotta fel a szenes kályhákat.

Ebbe az épületbe köszönt be a rendszerváltás, és számtalan új, megoldásra váró feladat. Azokhoz pedig személyzetre volt szükség. “A régi tanácsháza épületében már a folyosón is gépeltek az ügyintézők” – emlékezett vissza Gárgyán István, a község első polgármestere. Gondoskodni kellett megfelelő elhelyezésről, ezért az önkormányzat megvásárolta a megszűnőben lévő Egyetértés Mezőgazdasági Szakszövetkezet irodaházát, ahová 1994 februárjában költözött át a hivatal. Ezen a ponton találkozik a Csípei ház és a községháza története.

KEZDETBEN VOLT A CSÍPEI HÁZ

A 60-as években járunk Zákányszéken … Gondolatban elsétálva a templomkert mellett, a hatalmas nagy nyárfák alatt, túl a szabadtéri színpadon, a tér déli sarkán áll egy épület, kicsit viseltes állapotban. Szem nem kerülheti el, mert lényegesen eltér a többi falusi háztól, ez emeletes. Igaz, az emeletre vezető lépcső nem az épületen belül, hanem kívül, a déli oldalon fut a fal mellett. Igaz, nem is viseltes, inkább befejezetlen, a falak állnak, a tető kész, de az ajtók, ablakok hiányoznak. Ez a Csípei-féle ház. De ki az a Csípei? Kazi Imre vendéglőstől hallottam egy korabeli, idevágó reklámszöveget: “Szeged városában tudja minden náci, a legjobb szabóság Csípei és Váczi.”
Csípei Árpád és Váczi László jó hírű szabómesterek voltak Szegeden, közösen vittek egy szabóságot, talán rokoni szálak is fűzték őket egymáshoz. Zákányszéken is mindkettőjüknek volt földterülete, kijártak a városból a szőlőt művelni. Míg Váczi László és felsége házat épített és letelepedett a faluban, Csípei Árpád sosem költözött ide, a házépítés is félbe maradt, felbomlott a közös vállalkozás is. Okát most már ne kutassuk. A sarki emeletes házon ki-, s bejárt a szél, az építtetője után már csak Csípei háznak nevezett épület lassan kísértetkastélyhoz kezdett hasonlóvá válni, amikor hasznosítására kiváló megoldás született. A házba a helyi kisiparosok leheltek életet. Az akkori idők nem nagyon kedveztek a “maszek világnak”, a zákányszéki iparos emberektől is elvárt dolog volt, hogy szövetkezzenek. A helyi vállalkozók a Pusztamérgesen megalakult KTSZ-hez léptek be, akik végül olyan “erőt” képviseltek, hogy Zákányszékre költözött a szövetkezet működését segítő adminisztrációs részleg is. Mérges Antal vezette ktsz-é lett a Csípei ház, és megindult benne a szolgáltató tevékenység. Így volt biztosított a “lakosság ipari ellátottsága”, a helyi tanács végrehajtó bizottsága éberen őrködött annak színvonala megőrzése, sőt, emelése felett. Tette ezt oly módon, hogy évente napirendjére tűzte e témát, a végrehajtó bizottság titkára készítette a beszámolót.

Nézzük csak sorjában, milyen szolgáltatást lehetett igénybe venni a ktsz-ben? A földszinten kapott helyet a cipész- és gumijavító műhely, amiben Tóth Péter cipész és felesége dolgozott. Mellette a férfi- és női fodrászat működött, ahol – többek között – Felhő József férfi fodrász, Hevesiné Gizi, Tombácz Irén (Csonka Andrásné), Kazi Terézia (Hegedűs Istvánné) női fodrászok ápolták, szépítették a betérő vendégek haját.

Az épület földszintjének másik végén volt a bejárat a lakatos műhelybe. Itt Lengyel Imre fogta össze a “vasas, olajos csapatot”, később autószervizzel bővült a lakatos részleg. Az emeleten dolgoztak a női szabók, akik közül a következőket tudom felsorolni: Mészáros Lászlóné Ilonka néni, Szélpál Manci (Farkas Szilveszterné), Széll Piroska, és Kószó Imréné Marika. Asztalos műhelyt is alakítottak ki, asztalosként Simon János és Zöllei János nevét őrzi az emlékezet. A szolgáltató házban természetesen többen is dolgoztak a felsoroltaknál, és a fotókon láthatóknál, azonban a közös emlékezetből most ennyi név került elő.

A ktsz üzletháza. A képen bal oldalon a gép mögött áll Kószó Imre és Fodor Jenő. Guggolnak: Fodor Imre, Pintér József és Gedai János. A jobb oldalon a fa mögött álló dolgozó nevére nem emlékezünk, elől áll Tóth Péterné és Tóth Péter.

 

 Szabó Olga (Tóth Imréné) 1962 szeptemberében szegődött el a ktsz-be, adminisztrátori munkakörbe. Abban az időben a ktsz adminisztrációs munkáját ketten látták el, Olga és Battancs Etelka. A szövetkezet tevékenységének, tagságának bővülése, országos kapcsolatainak kiterjedése következtében a vezetést, az adminisztrációt Szegedre vitték. A Vidra utcába költözött a központ, ahova Szabó Olga 1965-ig bejárt. A 60-as évek végére több vállalkozó – ilyen-olyan okok miatt – elhagyta a szövetkezetet. A férfi- és a női fodrász, valamint női szabó is saját házában nyitott üzletet, de a szövetkezet tagja maradt. A két szabó gebines lett. A gebines rendszer – röviden megfogalmazva – azt jelentette, hogy az állami tulajdont valaki kvázi magántulajdonaként működtette. Gebines – maszek – gmk -, lassan elfelejtett fogalmak. Az 1969. februári végrehajtó bizottsági ülésen elhangzott, az autószervíz- és lakatos műhelyt bővíteni kellene, mert nemzetközi garanciális javításokat is fognak végezni. Ebben az időben Papp István autószerelő volt a részlegvezető, az ő és csapata munkájának elismerését is jelentette, hogy ilyen megbízásokat vállalhattak. A Csípei házban dolgozók szinte valamennyien jó szakemberek voltak, de közülük is kiemelkedik Lengyel Imre lakatos. Imre bácsi csak elemi iskolát végzett, de több olyan találmánya volt, amelyekre most is azt mondanánk: nem semmi! A mezőgazdasági munkák megkönnyítését szolgálta valamennyi újítása, így például a kétsoros tárcsa, az oldalazó rotátor, a motoros permetezőgép, krumpli mosó kefe, és még sorolhatnánk tovább. “Levettem az emberek hátáról a permetezőt” – emlékezett vissza Imre bácsi. Hosszú hónapokon keresztül kísérletezett vele, míg elkészült a mű. Több mezőgazdasági gép előbb készült el Lengyel Imre műhelyében, mint bármelyik gyárban. A Dunántúlon alkalmazott vert kút mintájára Imre bácsi és munkatársai először fúrtak a faluban csőkutat.

A CSÍPEI HÁZAT MEGVETTE A SZAKSZÖVETKEZET

A község gazdasági életének meghatározó szereplője, a Május 1 Mg. Szakszövetkezet központja az akkori Kiss Imre utca (ma Szegfű János utca) kisvasút felőli végén működött. A 60-as évek végére a fejlesztés lehetőségei ott beszűkültek, felmerült az adminisztrációs részleg más épületbe történő áthelyezése. A választás a Csípei házra esett, akkorra a szolgáltató ház kiüresedőben volt. A községi tanács vezetése is támogatta az elképzelést, és a Május 1 Mg. Szakszövetkezet 1971-ben birtokba vette az épületet. Az emeleten volt a szövetkezeti elnök és a főkönyvelő irodája, a földszinten pedig a könyvelés, az agronómiai középvezetők és a pénztár nyert elhelyezést, bejárat a mostani Lengyel tér felől is volt. Az épületben nem volt víz, az udvaron volt a WC. Gárgyán István nyugalmazott polgármester – aki abban az időben a szakszövetkezet főkönyvelője volt – mesélte, Csípei Árpád, az épület eredeti tulajdonosa többször meglátogatta őt az irodájában, viccesen megkérdezte: “beengedtek-e a házamba?” 1978. január 1-je hozott lényeges változást mind a szakszövetkezet, mind az épület életében: egyesült a Május 1. és a Homokkultúra Szakszövetkezet, “Egyetértés Mg. Szakszövetkezet” néven. Ekkor bővítették meg a házat a takarékszövetkezet felőli szárnnyal, és az emeletre vezető lépcső bekerült az épületbe. Az udvaron autóbusz- és kétállásos, fűtött gépkocsi garázs, valamint irattár épült. Az irodaépületbe is bevezették a vizet, mosdókat alakítottak ki. Akkor Dudás György vezette a szövetkezet építési részlegét, a központi iroda átalakítását saját maga tervezte, és irányította a kivitelezést. A Csípei-féle ház 22 évig szakszövetkezeti irodaként szolgálta az itt élőket, aztán jött a szomorú vég: a szakszövetkezetet 1993-ban feloszlatták.

ÉS AKKOR AZ ÖNKORMÁNYZAT …

Az első önkormányzati választás alkalmával, 1990-ben, a szakszövetkezet főkönyvelőjét, Gárgyán Istvánt választották polgármesterré a zákányszékiek. Amikor az önkormányzat nagyobb méretű épületet keresett községháza céljára, kézenfekvő volt, hogy a Csípei-féle házat, a volt szakszövetkezeti irodát vásárolják meg e célra. Az idő a döntés helyességét igazolja, hiszen az aláfalazott, tetőcserén átesett irodaház a falu egyik legimpozánsabb épülete, méltósággal illeszkedik a Lengyel tér gyönyörű parkjába.

A régi tanácsháza helyét a Szociális Központ remek épülete foglalja el. Így ér véget ez a rege, ami az elmúlt több mint 50 év egy-egy történését egy épület rendeltetésének változásán keresztül villantotta fel. Köszönöm Lengyel Imrének és feleségének, Marika néninek, Tóth Imréné Szabó Olgának, Kazi Imrének, Hegedűs Istvánné Kazi Teréziának, Gárgyán Istvánnak, Rokolya Lászlónénak, Gregus Istvánnénak és Katona Lászlónénak, hogy emlékeiket megosztották velünk.

Tanács Klára

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.