Történet

“Vannak az életnek olyan kis, zárt körei, ahol az ember úgy érezheti, hogy értelme van az életének. A “kert”, ahol elmerül a gyümölcsfák metszésében, a “műhely”, ahol hamarosan az utolsó alkatrész is beleillik majd az örökmozgóba, a “padlásszoba”, ahol remekművek születhetnek, a “könyvtár”, ahol ott zsonganak az emberiség gondolatai.”
(Hankiss Elemér)

EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT…

… volt egy vert falú, alacsony, nádfödeles kis kocsma az ún. Lengyel kocsma a mai művelődési ház belső udvarában, ahol Lengyel Imre tulajdonos különböző programokkal, bálakkal, színielőadásokkal, kuglipályával csalogatta a vendégeket. Lengyel Imre halála után fia, Lengyel Béla 1937-ben a régi mellett egy új kocsmaépületet építtetett, amely egyben a mai művelődési ház alapjait is képezte. A söntésből nyíló nagyterem végében egy kis színpad kapott helyet, jelezvén, hogy ez nem csak egyszerű italkimérő hely. Már ekkor megmutatkoztak a helyi kulturális élet csírái, az amatőr színjátszás kezdetei. Amikor az épületet államosították, itt kezdte el működését a művelődési ház, majd a könyvtár. A falusi közművelődési könyvtárak létrejöttében nagy jelentősége volt az 1952-ben kiadott miniszteri rendeletnek, amely előírta a megyei és járási könyvtárak felállítását. Ennek hatására Zákányszéken is megnyílt a település első könyvtára 1958-ban. A könyvtárszoba 16 négyzetméteres, eleinte fűtetlen helyiség volt, ahol a termelőszövetkezettől kapott zárt szekrényekben tárolták a könyveket. A berendezést a szegényes megjelenés jellemezte, asztal és néhány szék biztosította a helyben olvasás lehetőségét. A fenntartás, az állománygyarapítás a tanács feladata volt, a költségvetésbe “könyvtár” címmel új rovat került. A kezdeti állományt mindössze 54 darab könyv jelentette, mely a Községi Tanács ajándéka volt. Az első leltári napló bejegyzése szerint ezek a könyvek elsősorban szépirodalmi művek voltak, egyharmada pedig szakkönyv.

Könyvárusítás a művelõdési ház épülete előtt 1961-ben, az Ünnepi Könyvhéten

Könyvárusítás a művelõdési ház épülete előtt 1961-ben, az Ünnepi Könyvhéten

KÖNYVTÁROSOK ÉS KORSZAKOK

Még tudós történetírók is vitatkoznak a korszakolás kérdésén; ki ezt, ki azt a módszert és szempontot tartja üdvözítőnek. Én most a könyvtár történetének kronológiai folyamatát a könyvtárosok személyén keresztül igyekszem felvázolni, hiszen ők minden időben rányomták egyéni bélyegüket a könyvtár tartalmi munkájára és arculatára.
A könyvtár tulajdonában lévő 1. sz. Ellenőrzési napló bejegyzésében Németh Júlia neve szerepel elsőként, mint könyvtáros. Arról nincs leírás, hogy mikor állt munkába, csak annyi derül ki, hogy 1962 augusztusáig könyvtároskodott a fiatal, huszonéves tanítónő. A könyvtár heti két alkalommal tartott nyitva, hétfőn és csütörtökön délután 5-7 óráig. A nyitvatartási táblát, és az új könyveket népszerűsítő üvegszekrényt jól láthatóan helyezték el a művelődési ház folyosóján. Az olvasók névsorát és a kölcsönzéseket egy füzetben tartották nyilván 1962 tavaszáig, ekkor tértek át a törzslapokra. A könyvtár egyetlen előfizetett folyóirata a Magyar mezőgazdaság volt.
Németh Júlia távozása után 1962. szeptember 21-én Wagner Istvánné védőnő folytatta a munkát tiszteletdíjas könyvtárosként. Az ekkor már közel kétezer kötetes állománynál szükségessé vált a szakkönyvek, a szépirodalom és az ifjúsági irodalom elkülönítése, ezért a Járási Könyvtár munkatársai fő feladatként jelölték meg az állomány szétválasztását. A beíratkozott olvasók száma 176 volt ebben az évben. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat jegyzékeiről történt beszerzéseken kívül az állományt jelentősen növelték a Járási Könyvtár, a Földszövetség és a Községi Tanács ajándékkönyvei.
1964-ben vette át a könyvtár vezetését Vass Vilmos az egyedüli férfi a könyvtár történetében -, aki ebben az időben a Lázártanyai iskola tanítója volt. A könyvtárosi munkáért tiszteletdíjat kapott, ami visszaemlékezése szerint 80-120 Ft lehetett. A könyvtár heti három alkalommal tartott nyitva, délután 5-7 óráig. Ebben az időszakban történt meg az a pozitív változás, hogy a könyvek a szekrényekből szabadpolcokra kerültek, amit a Járási Könyvtár munkatársai örömmel konstatáltak. A könyvszekrényeket a tanyai iskolákban működő letéti könyvtárak kapták meg.
Vass Vilmost 1966 októberétől Nógrádi Piroska követte a könyvtárosok sorában. A könyvtár látogatottságát kedvezőtlenül befolyásolta a művelődési ház felújítása. Nógrádi Piroska nem egészen egy évig, 1967 augusztusáig volt könyvtáros, amikor munkahelyi elfoglaltságára hivatkozva lemondott a könyvtár vezetéséről. Tőle Nyári Erzsébet adminisztrátor vette át a könyvtárat. A könyvtáros tiszteletdíját havi 220,- forintban állapították meg. 1968-ban már négyféle lap előfizetője volt a könyvtár. A község lakosságának 27 %a könyvtári tag 1967-ben, vagyis 313 fő a belterületen és 551 fő a tanyavilágban! A külterületi magasabb arányt az magyarázza, hogy miután a tanyasi iskolákban kialakultak a letétek – vagyis a községi könyvtár állományából az öt külterületi iskola mindegyikébe kerültek ki könyvek -, lehetőség nyílt ezeken a helyeken is a beíratkozásra és a kölcsönzésre, nem kellett ezért a faluba “bemenni”. Évente általában két alkalommal cserélték a letéteknél a könyveket, a szállítást a Járási Könyvtár művelődési autója bonyolította. A könyvtár egyre inkább férőhelygondokkal küzdött, melyre megoldást jelentett volna egy új épület. A tervek el is készültek, de a megvalósítás sajnos elmaradt.
1971 szeptemberében Pintér Sándorné vette át a könyvtárosi munkát Nyári Erzsébettől. Az állomány gyarapodása ebben az évben kiemelkedően magas volt, 567 db új könyv került a polcokra. Év végére 5056 kötettel rendelkezett a könyvtár még mindig csak 16 négyzetméteren! A változásra két évig várni kellett, 1973-ban kezdődtek el az új könyvtárhelyiség kialakításának munkálatai. Az adventi időszak a könyvtár életében is izgatott várakozást jelentett, 1974. december 18án adták át az új, 54 m2 -es könyvtárhelyiséget a művelődési ház épületében.
Az 1974-es év személyi változást is hozott, július 1-jétől Juhász Jolán lett a könyvtáros heti 24 órában. A Csongrád Megyei Tanácstól kapott póthitelből új polcokat, társalgóasztalokat, foteleket, kiállítási falat, könyvbölcsőt vásároltak az új könyvtárba. Mivel az építkezés ideje alatt 40 főre csökkent a beíratkozott olvasók száma, elindították a “Minden házban legyen olvasó” mozgalmat. 1975. január 1-jétől már nem tiszteletdíjas, hanem főállású könyvtárosként dolgozott Juhász Jolán. Ebben az időszakban sokat fejlődött a könyvtár, az egy lakosra jutó kötetek száma elérte a járás által megállapított átlagot (2,2 könyv/lakos).
Az olvasók 15-féle folyóirat közül választhattak, elkészült a betűrendes és a tárgyi katalógus. Nagy sikerrel zajlott az “Olvasó Népért” mozgalom. 1979-ben került a könyvtárhoz Tóth Árpádné pedagógus, aki az első, diplomával rendelkező dolgozó volt ebben a munkakörben. Újító jelleggel olyan programokat szervezett, amelyek a könyvtárba vonzották az iskolásokat. Ilyen volt pl. a “Móra Ferenc prózamondó verseny”, a “Mit olvashattak régen a gyerekek” c. kiállítás, a rendhagyó irodalomórák, a verses-zenés karácsonyi műsor. Tóth Árpádné rövid idő múlva a pedagógusi pályán helyezkedett el, és megvált a könyvtártól.
1980 augusztusában kezdte el fiatalos lendülettel a könyvtárosi munkát Papp Irén, aki 1988 májusáig töltötte be ezt a munkakört. 1981-ben az addig egymástól fallal elválasztott, különbejáratú két könyvtárhelyiséget (melyből egyik a művelődési ház TV-s szobája is volt) egy átjáróval összenyitották. Így bár nem növekedett az 54 m2 -es alapterület, mégis kizárólagos használója lett a könyvtár mindkét helyiségnek. Újításként vasárnap délelőttönként gyermekklub indult az óvodás és iskolás korosztály számára. A könyvtáros elvégezte a középfokú könyvtárkezelői tanfolyamot, és 1983 júliusától 3100,forintos fizetéssel kinevezett könyvtáros lett. Szülési szabadsága alatt rövid ideig Illés Edit, majd 1985. augusztus 1-től Kovács-Tanács Julianna helyettesítette. A kinevezett könyvtáros három év múlva visszatért, de néhány hónap múlva családi okokra hivatkozva felmondott a könyvtár ismét vezető nélkül maradt. Ekkor kezdődött az én könyvtárral kapcsolatos történetem, 1988 májusában Tóth Edina lett a könyvtáros. Azóta állandósult a könyvtáros személye, de szeretném megemlíteni azokat, akik később abban a kétszer három évben helyettesítettek, amíg szülési szabadságon voltam: Szélpál Aranka, Horváth Beatrix, Laczkó Barbara, Pintér Katalin, Pakai Lászlóné.
Az 1988-as előzményekhez még annyit kiegészítésül, hogy már két éve dolgoztam a művelődési ház megbízott vezetőjeként, amikor Vass Vilmos, az ÁMK igazgatója megkérdezte, nem vállalnáme el a megüresedett könyvtárosi státuszt, mert akkor “házon belül” megoldódna a személycsere. Rövid hezitálás után igent mondtam, és könyvtárosként elkezdődött életem meghatározó korszaka. Vili bácsinak örök hálával tartozom, hogy bizalmat szavazott nekem, és meglátta bennem az alkalmasságot amit akkor én még nem sejtettem magamról. Az azóta eltelt évek, évtizedek egyértelművé tették számomra, hogy ebben a munkakörben nem csak a munkámat, hanem a hivatásomat is megtaláltam! Nehéz lenne néhány mondatban összefoglalni, hogy mi minden történt a közel 30 év alatt, milyen változásokon mentem keresztül a könyvtárral együtt. Viccesen azt szoktam mondani, hogy bár életem első munkahelyén dolgozom, mégis volt szerencsém népművelőként kezdeni, majd könyvtárosként folytatni, ráadásul három különböző paraméterekkel rendelkező könyvtárhelyiségben. Ez utóbbinak 8 éven belül két költözés volt az ára, ami nem volt könnyű, de megérte a sok munkát. Az új környezet, az alapterület növekedése előre nem remélt, új lehetőségeket tartogatott mindkét esetben.

KÖLTÖZÉS ELŐSZÖR, MAJD MÁSODSZOR

Az igazán nagy fordulat 2002-ben következett be a könyvtár életében. A művelődési ház és a könyvtár szervezetileg egységes maradt, de helyileg különvált: a könyvtár a rendezvényház (a volt községháza) épületébe költözött, ahol akkor már a teleház működött. A két intézmény a település információs központjaként kezdte meg közös munkáját.
A könyvtár kialakítása során a házasságkötő terem, és a szomszédos iroda falának átvágásával biztosították a két helyiség átjárhatóságát. A belső, kisebb térben a gyerekeket a “könyvkuckó” várta, ahol rendszeressé váltak a könyvtári foglalkozások. A teljes, közel 80 m2 -es alapterületen 12 ezer kötetes állomány állt az olvasók rendelkezésére tágas, esztétikus környezetben. Az új hely új lehetőségeket tartogatott: a szélessávú internet segítségével felgyorsult az információhoz jutás sebessége, a beíratkozott olvasók száma évről évre emelkedett (megközelítette az 500 főt!), egyre több könyvtári rendezvény színesítette a palettát. Szép és tartalmas nyolc év telt el ezen a helyen, amikor ismét költözés előtt állt a könyvtár…

Az 54 m2 -es könyvtár a művelődési ház épületében 2002-ig

Az 54 m2 -es könyvtár a művelődési ház
épületében 2002-ig

2002-2010-ig a rendezvényház (régi községháza) épületében

2002-2010-ig a rendezvényház (régi községháza) épületében

2010-ben, a művelődési ház pályázatos felújítása során a lapostető részleges beépítésével alakították ki a könyvtár új helyét. A 120 m2 alapterületű, tetőtéri könyvtárhelyiség ésszerű téralakítása, berendezése, a több ezer könyv tematikus átszállítása és elhelyezése nagy kihívást jelentett, de idővel minden a helyére került. A pozitív visszajelzések megerősítettek abban, hogy az elképzelések jók voltak. Talán végre elmondható, hogy a könyvtár “révbe ért”, és elnyerte végleges helyét, ahol az elmúlt négy évben sok kellemes órát töltöttek már el a látogatók, az óvodás korúaktól a nyugdíjasokig. És még egy érdekesség a tetőtéri könyvtárral kapcsolatban: aki Zákányszéken liftbe száll, garantáltan a könyvtárba jut!

Az új könyvtár a művelődési ház tetőterében 2010-tõl

Az új könyvtár a művelődési ház tetőterében 2010-tõl

Az emlékezés fonalát itt most nem gombolyíthatom tovább, de talán egyszer még részletesen visszatérek az elmúlt közel három évtizedre, amit könyvtárosként a zákányszéki könyvtárban megtapasztaltam. Köszönöm a könyvtárhasználók eddigi bizalmát és szeretetét, amivel folyamatosan megtisztelik a könyvtárat, és a könyvtárost egyaránt!

Paraginé Tóth Edina

Comments are closed