Település története

A község jelenlegi területéről hosszú időre visszavezethető emlékek maradtak fent. Zákány északi részén a késői bronzkorból való leleteket találtak a régészek, amely azt bizonyítja, hogy itt avarok éltek. I.e. 1000 körül már település volt ezen a részen. Feltehető, hogy az átvonuló avarok ide temették halottaikat.

Az első írásos emlék II. Béla királynak a dömösi prépostság alapítására vonatkozó levele, melyben Villa Sakani néven kerül említésre a település.

Településünk a legősibb feljegyzett nevét a Zákány családtól kapta. A családnak jószágai, birtokai voltak itt.

A tatárjárás előtt a kunok foglalták el ezt a területet.

A majdhogynem parlagon heverő hatalmas pusztákat Mátyás király engedélye alapján a szegedi polgárok is használhatták a kunokkal együtt.

Az e területre is áldatlan hatást gyakorló török uralom után a pusztákért véget nem érő perlekedések folytak, majd III. Károly király 1731. május 11-én kelt oklevelében Szeged városának adományozza ezt a területet.

Ekkoriban a városi lakosság egy része, elsősorban alsóvárosi családok települtek ki a közel eső homokföldekre, a mocsaras, vizes területekről kiemelkedő halmokra, azaz “högyekre”. Ezek a “högyek” legtöbbször a telepítő gazda nevét viselték, pl.: Szögi-högy, Daka-högy, Lengyel-högy, Kispap-högy, stb.

A szegedi polgárok szőlőt telepítettek itt. A nagyobb tagba telepített szőlők megkívánták a gondozást, így csőszházakat, állandó jellegű hajlékot építettek. A művelést szegény sorsú emberek, évre szegődött kapások, tanyások végezték. A gazda csak ellenőrizni járt ki, és városi életet élt. Az 1800-as évek első harmadában kezdték kibontakoztatni a hatalmas pusztákon a tanyavilágot.

A terület két részre oszlott: Felső- és Alsótanyára. Nagy kiterjedésű tanyavilág jött létre, melynek közigazgatása sok problémát okozott. 1891-ben Alsótanyán, 1893-ban pedig Felsőtanyán közigazgatási kirendeltséget állítottak fel. A város körüli tanyavilágot kapitányságokra osztotta fel a város hatósága, melyek kapitánya egy-egy jómódú gazda volt. Zákány kapitányság Szeged Alsótanyához tartozott. A kapitányság gócpontjában Zabosfa néven alakult ki a mai község elődje, Lengyelkápolna. A Zabosfa név érdekes helyi hagyományon alapul. Valamikor a legenda szerint egy öreg nyárfa állt itt, melynek odvából mindig kikelt néhány szál zab. Csodával magyarázták ezt az emberek, innét a helységrész Zabosfa elnevezése.

A Lengyelkápolna név a település történetében jelentős szerepet játszó Lengyel család nevéhez fűződik. E család tagjai kápolnát építtettek itt. Egy későbbi leszármazott, Lengyel István 1922-ben tartott beszéde tanúsága szerint “nemzetes Lengyel Pál és hitvese, Apczi Apolló nemzetes asszony volt törzse annak a családnak, mely a kápolnát építtette.” Az adatok szerint már ők is foglalkoztak a kegyhely felállításával, s ezt az elképzelést legkisebb fiuk, Lengyel Alajos is magáévá tette. Nénje, Kapitány Istvánné, sz. Lengyel Jozefa, öccse meggyőzésére 30 évi tanítói pályán szerzett vagyonát arra áldozza, hogy 1840-ben kőkeresztet és harangot állíttat, majd 1842-ben részben saját vagyonából, részben testvérei Alajos és János közreműködésével a körüllevő tanyák birtokosainak közadakozásból 1843-ban a kápolna is felépül. A kápolna tornyát 1845-től építik, a torony alapjában elhelyezett emlékiratot Tóth János dr. szerkeszti, aki később Szeged kül- és belterületi iskoláinak igazgatója, de mindvégig a tanyai iskolák és a tanyai nép buzgó támogatója. A kápolnába messze földről eljár a nép, nevezetes egyházi méltóságok miséznek itt előszeretettel.

Lengyel Alajos özvegyének elhalálozása után egyesület alakult a kápolna fenntartására /1906-1929/.

1852-ben épült a falu első egytantermes iskolája, nevelői szolgálati lakással együtt.

1880-ban alapítják az első külterületi iskolát. A Zákányi iskolát 1921-ben bővtették, alsó- és felső tagozattal rendelkezett.

1896-ban alapították a Külsődomaszéki (Alsói) iskolát. 1926-ban bővítették, alsó- és felső tagozattal rendelkezett.

1905-ben épült a Lázártanyai iskola. 1-4 osztályok oktatása folyt itt.

1907-ben 2 iskola is épült: Bogárzói és Csorva-új (Vágói) iskola. Mindkettő alsó- és felsőtagozattal rendelkezett.

1924-től kezdik a templom építését, melynek tervezője Magyari Nándor építészmérnök, építője Gál Mihály kőművesmester. Ebben az időben a templom környezetében még csak néhány ház volt elszórtan, az öreg iskola, egy kocsma, egy posta, valamint egy kis vegyesbolt.

1924-ben létesül a gazdasági kisvasút.

1926-ban épült a vasútállomás, és vele egy időben kezdődött a tanyai központosítás.

1932-ben felépül a plébánia épülete is.

1933-ban a településen állami anyakönyvi hivatal is indul, melynek vezetője Szegfű Imre tanító, helyettese Szegfű János tanító-kántor. Ez idő tájt Dr. Bolemann Ferenc gyakorló orvos is letelepedik a kis központban..

1935. július 1-én állítják fel a faluban a postaigazgatóságot,

1936. július 7-én a nyilvános telefonszolgálat megindulása jelentett fejlődést a település életében.

1937-ben kerül átadásra a belterületi iskola második tanterme .

1938. április 25-én kapott rendőrséget Lengyelkápolna. A rendőrség vezetője Pintér Ferenc főtörzsőrmester lett, aki harmadmagával vette át a szolgálatot. Hatásköre a csorvai részre is kiterjedt.

1940-ben a faluközpont lassú felépülése is megkezdődik. 1945. előtt a kápolna, egy szatócsbolt, egy kocsma, az “öreg iskola” és 27 ház alkotja a falut.

1949-ben közigazgatási kirendeltség alakul. A belügyminiszter 5202-33/1949. BM.sz. rendelete értelmében településünk önálló községgé válik, a legrégibb írásos alapokra /Villa Sakani/ támaszkodva a Zákányszék nevet veszi fel. A név a Zákány családra, és a területen ekkor jelentős méretű szikes /”székes”/ területekre utal.

1950. január 1-én megalakult Zákányszék község. 3900 főnyi összlakosságából ekkor 208 fő lét a belterületen, ahol 42 ház állt és 3790 fő a tanyán, ahol 939 épületet vettek számba. A tanyaközpont területén 90 házhelyet alakítottak ki.

A község első tanácselnöke Simicz Ferencné, aki a tanácsok megalakulásától 1951. március 31-ig tanácselnök.

Még 1950-ben megépül 25 db kislakás és a községháza, amely a falu közigazgatási központja volt.

A szórványok faluvá sűrűsödését politikai akarat: a tsz-szervezés sikere érdekében végrehajtott közigazgatási reform siettette. Ennek eredményeként 1952-ig még nyolc tanyaközség önállósult a szegedi határban: Röszke, Domaszék, Mórahalom, Ásotthalom és Ruzsa Alsótanya területén, valamint Szatymaz, Balástya és Csengele pedig Felsőtanya területén.

1951. április 1-től Tóth Szilveszterné viseli a tanácselnöki tisztséget 1978-ig.

1952. július 16-án villanyvilágítást kap a falu. Az önállóvá vált település lassan megindul a fejlődés útján.

1957 óta működik községünkben az Önkéntes Tűzoltóság, Hegedűs Lajos, az egyesület parancsnokának irányítása alatt.

Az 50-es évek vége felé gyorsul fel a folyamat.

1958-ban nyílt meg a takarékszövetkezet,

1959-ben pedig a napközi otthonos óvoda, a 2 tantermes új iskola, törpevízmű, felvásárlótelep, mázsaház, kisvendéglő. Új utcákkal, lakóházakkal bővül a faluközpont.

1960-ban új temető került kialakításra a községi tanács kezelésében, ahol ravatalozó és hűtő kamra lett kialakítva.

1961-ben lezárták az egyházi temetőt.

1961-62-ben épült a község új iskolája két tanteremmel, nevelői lakással együtt a József Attila u. 34. szám alatt.

1966-ban a körzeti orvosi rendelő is új épületbe költözhetett. A későbbiekben ez is szűkösnek bizonyul, így 1978-ban egészségügyi objektum kerül átadásra körzeti orvosi rendelővel, gyógyszertárral és 4 szolgálati lakással. Így lehetőség nyílik arra is, hogy a korábbi körzeti orvosi rendelő fogorvosi rendelőként működjön.

1974-ben az Ifjúság utcai, valamint a Dózsa György – Béke utcai parkban családi faültetésre került sor. A községi tanács, a Defag és 98 család ültetett 200 db fát, melyet a szegedi Defag ajánlott fel a településnek.

1978-tól Szél Sándorné látja el a tanácselnöki feladatokat 1990-ig.

1979-től kezdődött egy új kétszintes iskola építése állami támogatással, ezzel egy időben a tanyai iskolák bezárása is megkezdődött és 1983-ban az utolsó külterületi iskolát is bezárták.

Külterületen 1880-tól 1983-ig 5 iskola működött. Zákányi iskola, Külsődomaszéki (Alsói) iskola, Lázártanyai iskola, Bogárzói iskola, Vágói iskola.

1982. augusztustól az új kétszintes, 8 tantermes általános iskolában tanulhatnak a gyerekek. Az új tágas iskolában beindulhatott a csak délelőtti tanítás, a szaktantermi oktatás, differenciált foglalkozások a kisebb létszámú osztályokban.

1983-ban üzembe ehlyezték az óvoda konyháját.

1984-ben a rászoruló, idős emberek számára napközi otthont alakít ki a tanács.

A belterület növekedését követve 1984-ben 200 m3-es hidroglóbusz, majd 1988-ban egy harmadik ivóvízkút létesül a község egészséges vízellátása érdekében.

1985-ben a község bekapcsolódik az automata távhívási telefonrendszerbe.

1985-től folyamatosan kiépül a vezetékes gázhálózat, és jelentősen növekszik a portalanított utak száma.

A Kiss Imre utcában társadalmi munkában készült a portalanított út.

1988-ban a Csongrád megyei Tervező Vállalat elkészítette Zákányszék község hosszú távú fejlesztési koncepcióját és összevont rendezési tervét, amely apró módosításokkal 2001-ig volt hatályos.

A 80-as évek elejétől folyamatosan halad a fizikoterápiás kezeléshez szükséges gépek, berendezések beszerzése. Ezek elhelyezésére és a gyógyító munka korszerű végzésére 1988-ban sor kerül az egészségügyi objektum bővítésére is.

1990-ben a Petőfi utcai orvosi rendelő került felújításra és bővítésre, amely után a fogorvosi rendelő új, nagyobb terembe került.

A rendszerváltás helyi legfontosabb eseménye a Zákányszéki Községi Önkormányzat megalakulása.

Az Országgyűlés – követve hazánk haladó Önkormányzati hagyományait, továbbá az Európai Önkormányzati Karta alapkövetelményeit – elismeri és védi a helyi közösségek önkormányzáshoz való jogait. A helyi önkormányzat lehetővé teszi, hogy a választópolgárok helyi közössége – közvetlenül, illetőleg a választott helyi önkormányzata útján – önállóan és demokratikusan intézze a helyi érdekű közügyeit …”

1990. évi LXV. törvény

A leköszönő szervezet: Zákányszék Községi Tanács

Elnöke: Szél Sándorné

Tagjai: Tóth Szilveszterné, Bózsó István, Tóth Imréné, Papp Antal, Körömné Gedai Mária, Szabó Istvánné, Vér Ferenc, Király Etelka, Csúcs Lajos, Daka Szilveszter, Makra János, Ördögh János, Makra Imre, Borda Sándor, Borbás István, Oltványi István, Sebők Istvánné, Papp László, Vass Vilmos, Vass Dezső, Bóka Ferenc, Csúcs Kálmán, Fődi István, Tanács Istvánné, Hajdú Imréné, Rokolya Kálmán, Masír József, Szűcs B. Kálmán.

Pót tanácstagok: Simon Jánosné, ifj. Csúcs Lajos, Huszta Gézáné, Dobó Lászlóné, Engi Gézáné, Börcsök László, Adamik István, Rokolya Lászlóné, Fekete Csabáné, Vass Károly, Csepi László, Huszta Vince, Kormányos Jánosné, Savanya Sándor.

Utolsó ülését 1990. augusztus 23-án tartotta.

Végrehajtó Bizottság

Titkár: Dr. Pölös Géza

VB. tagok: Bózsó István, Tóth Szilveszterné, Vass Vilmos, Csúcs Kálmán, Papp Antal, Vér Ferenc, Borbás István.

Az Országgyűlés 1990. szeptember 30. napjára tűzte ki a helyi önkormányzati képviselők és polgármester választását.

A létrejött, új szervezet: Zákányszék község Önkormányzata

Gárgyán István polgármester független
dr. Pölös Géza vb. titkár (később jegyző)
Csóti József képviselő független
Daka Imre képviselő független
Kazi Imre képviselő független
dr. Kovács József képviselő független
dr. Máthé Ellák képviselő független
Papp László képviselő KDNP
Rokolya Kálmán képviselő független
Zombori József képviselő KDNP

Még ebben az évben új körzeti orvosi rendelő épül, mely lehetővé teszi a községben a 2. egészségügyi körzet kialakítását.

1991-ben a falu történetében először helyi lap indulásáról dönt a testület “Zákányszéki Kis Újság” névvel.

1991. január 15-i ülésén a képviselő-testület sportcsarnok építéséről döntött.

Az építkezést ez évben meg is kezdték, Ladányi Imre mérnök terve alapján. Kivitelező a KERAMIT Építőipari Szolgáltató Kisszövetkezet volt, alvállalkozók segítségével.

Ez a beruházás összesen 16 632 eFt-ba került. A műszaki átadás-átvételre 1992-ben került sor. Az átadást követően Szondi Sándor lett a sportcsarnok gondnoka.

1992-ben a II. világháborúban elesett zákányszéki lakosok emlékére ünnepélyes keretek között felszentelik és átadják a falu középpontjában elhelyezett emlékművet. A márványtalapzatra 54 név kerül fel.

1993. április 22-én az önkormányzat megvásárolta az Egyetértés Mg-i Szakszövetkezet irodaházát, ahová 1994. februárjában átköltözött a hivatal.

1993. novemberében tagsági döntés alapján jogutód nélkül megszűnik az Egyetértés Mezőgazdasági Szakszövetkezet, mely az 1978. január 1-én egyesült Május 1. és Homokultúra Mezőgazdasági Szakszövetkezetből alakult. A megszűnt szövetkezet taglétszáma 1538 fő volt, ebből aktív dolgozó 357 fő, az érintett terület 5700 hektár.

Így a legnagyobb munkáltató megszűnése után a településen működő gazdasági egység a Mórahalom és Vidéke ÁFÉSZ kereskedelmi egységei: élelmiszer, vendéglátó egység, műszaki bolt, tüzép-telep, továbbá a szeszfőzde, néhány szolgáltató jellegű kisiparos, valamint a Géphasznosítási Szövetkezet.

A földterületek kiadását a földrendező és földkiadó bizottságok kezdték el 1992-től.

Ugyanebben a hónapban dönt a képviselő-testület a községi jelképek (zászló, címer) megalkotásáról, melyek létrehozására a következő esztendőben Józsa Gábor ötvösművészt kérik fel.

Ebben az évben 9 önkormányzati rendelet és 106 határozat született.

1994-ben szilárd burkolatú út építését határozta el a testület. I. ütemben a Tömörkény, Béke és Ifjúság utcákban, II. ütemben a költségvetés függvényében pedig Nyár és Október utcákban. A kivitelezéssel versenytárgyalás után a STRABAG Hungária Építő Kft-t bízta meg.

Az 1994. december 11-i önkormányzati választásokon ismét Gárgyán Istvánt választja polgármesternek a lakosság. Alpolgármester Csóti József, képviselők: dr. Sebestyén Balázs, Rokolya Kálmán, Zombori József, Ördögh János, Dobó László, Papp László, Papp János, Bóka Ferenc. 1994. december 22-én az alalkuló ülésen tették le az esküt.

Az új időszakban a lakossági önszerveződés fontos momentumaként két alapítvány is születik.

A helyi általános iskola iskolaszékéből Deme Józsefné igazgatónő kezdeményezésével létrejön a Zákányszéki Általános Iskola Diákjaiért Alapítvány, mely alaptőkéjeként a “szülők bálja” rendezvényből származó bevételeket mozgósítja a tanulók érdekében. Az alapítvány elnöke: Papp Imre.

Ugyancsak ebben az időszakban a falu közbiztonságáért felelősséget érző állampolgárok a Zákányszék Közbiztonságáért Alapítványt hozzák létre a Zákányszéki Polgárőr Csoport keretein belül, melynek vezetője Rácz Sándor.

Ez évben lakóházra 6 építési engedély és 7 használatbavételi engedély lett kiadva.

1996-ban jelentős lépés az önkormányzat részéről, hogy az 1985-ben megteremtett, de kapacitásában nagyon szűkösnek bizonyuló telefonellátási helyzet javítására területet biztosít a bővítéshez szükséges digitális telefonközpontnak. Ennek eredményeképpen egy modernebb távközlési technika lehetőségei mellett a korábbi 70 közület és magán távbeszélő állomások száma 300-ra bővült, ami azt jelenti, hogy minden 2-3. belterületi ház bekapcsolódott a telefonhálózatba.

A lapostető elöregedése miatt elkerülhetetlenné válik az általános iskola tetőszerkezetének felújítása. Ez egyben megoldási lehetőséget biztosít az oktatás egy helyre koncentráláshoz. A tető 1996 őszén lett kész.

A villanyhálózat felújítása is megkezdődik 1996-tól és 1998-ig be is fejeződik. Erre azért volt szükség, mert 1960-as évek elejétől lakossági önerőböl készült a tanyák villamosításának 85-90%-a. Az így kiépített és felújított külterületi villanyhálózati vonalak tulajdonjoga a DÉMÁSZ Rt. kezelésébe kerültek. A felújítás költségének 70%-át a DÉMÁSZ, a költségek fennmaradó részét az önkormányzat és az érintett lakosság anyagi hozzájárulása biztosította.

Az egyházközség képviselő-testületének egyetértésével az önkormányzat a Lengyel téren lévő, életveszélyessé vált közel 100 db nyárfa kivágásáról döntött. A nyárfák tuskóinak kitisztítása után ezek helyére 1997-ben díszfák, cserjék lettek ültetve.

Még 1997 őszén a testület jóváhagyta a Szegfű János, Arany János, Tömörkény, Kossuth és a Tavasz utca portalanított útburkolat építését, ezek költsége saját forrásból, pályázaton nyert pénzből és lakossági hozzájárulásból lett kiegyenlítve. Az útépítés 1998 tavaszán készült el.

A község belterületének szinte minden utcája útburkolattal van ellátva.

Az 1998. évi választásokon dr. Kovács Józsefet választja a falu lakossága polgármesterré.

1999-ben megépül az óvoda, iskola és a sportcsarnok közös szennyvíztisztítója.

2000 novemberében a Soros Alapítvány támogatásával, az egészségtervvel kapcsolatban, játszótér kialakítása valósult meg.

2001-ben készült el a belvízelvezető csatornahálózat, amely a csapadékosabb időszakokban felszaporodott víz elvezetésére szolgál.

Ebben az évben a Démász Rt. korszerűsítette a közvilágítási hálózatot.

2002-ben készült el a Zákányszéki Kispiac, ahol a helyi őstermelők minden kedden és pénteken a háztájin megtermelt zöldséget, gyümölcsöt, tejet, tejterméket, savanyított termékeket, mézet, élő baromfit, élő és művirágot értékesítik.

2003 év elején kerültek kihelyezésre az új, tájba illő buszvárók, amelyek védelmet nyújtanak a várakozók számára az időjárási hatásoktól.

A Lengyel-Gazda Kht. aktív közreműködésével elkészült a Lengyel tér teljes felújítása.

Fűtés került a Lengyel téri buszmegálló várójába.

Szeptemberben adták át a településen a Gondozási Központot.

2003-2004 telén került átadásra az 5 db költségalapú bérlakás, amelyek a Zákányszéken letelepedni szándékozók számára nyújt megoldási lehetőséget lakásproblémáikra.

Hozzászólások lezárva