Bejelentkezés

A bejelentkezés facebook vagy gmail felhasználói adatokkal is lehetséges.



Facebook

Keresés

Szavazás

A Táskaszentelést nagyon pozitív élményként élték meg a részt vevő gyerekek és szülök. Kérdésünk ezzel kapcsolatos: Ön szerint szükség van-e több olyan egyházi rendezvényre, amely a fiatalabb korosztályt mozgatja meg?

Nagyon szép szertartás volt, sok ilyen kell az elkövetkező időben - 91.3%
Nem hiszem, hogy ezzel kellene foglalkozni, aki akar járjon templomba vagy hittanra - 5%
Erre nincs szükség - 3.8%

Összes szavazat: 80
A szavazás befejeződött: 2014. okt. 09.

Galéria

Banner
FacebookGoogle bookmarkIWIWJP-Bookmark

 

Felnőttként is gyermeknek lenni...



alt„Anyám, fölnézek a te homlokodra,
Hol a dicsőség koszorúja helyett
Nehéz robotnak ráncait találom,
És fölteszem rá büszke áhítattal
Ujjongó dallal minden szál virágom!”


(Juhász Gyula)



Kedves Édesanyák! Kedves Nagymamák!



Május első vasárnapja régi, szép hagyomány szerint az Édesanyák és a Nagymamák köszöntésének a napja. Őket ünnepeljük, akiktől az életet, a földkerekség legnagyobb ajándékát kaptuk. Csapongó gondolataim Anyák Napja közeledtével e magasztos ünnep köré fonódnak. Milyen szerencsés vagyok! Nekem még van Édesanyám. Sajnos, már nem mindenki mondhatja ezt. Sokan veszítik el a szeretett szülőt idő előtt, és válnak észrevétlenül felnőtté, akár már gyermekkorban. Ha a sors keze nem avatkozik bele az élet folyamába, akkor megadatik nekünk az az érzés, hogy felnőttként is egy kicsit gyerekek maradhatunk. Mindez addig lehetséges, amíg van valaki, aki úgy szólít, Kisfiam.

Felelősségteljes férfiként, apaként nem szégyellem, hogy szeretek gyerek lenni. A nagy rohanásban egyre nagyobb szükségünk van a gyermekkor emlékeivel átszőtt helyek biztonságára, a meghitt  pillanatokra és hangulatokra. Ahol azok lehetünk, akik évtizedekkel ezelőtt voltunk. Ahol nincs pozíció, ahol nincsenek érdekek és előítéletek, ahol minden olyan egyszerű és nyugodt. Mindezt megtaláljuk, ha hazalátogatunk és édesanyánk óvó tekintetének bűvkörében lehetünk. E vigyázó tekintet végigkísér bennünket az utunkon. Akkor is figyelnek bennünket az éber szempárok, amikor mi nem látjuk őket. Egy édesanya mindig jelen van, akárhol is vagyunk. Aggódik, félt, buzdít, erőt ad, velünk együtt örül és bánkódik. Minden idegszálával megéli rezdüléseinket. Honnan ez az ösztönös rezonálás? Vélhetően az anyai tulajdonságok a nők génjeibe kódolva várják az anyaság magasztos érzését. Az alázatot és a szeretetet már ők maguk adják hozzá. 

Mennyi mindenért tartozunk nekik hálával! Köszönjük a Nagymamáknak, hogy szülőket adtak nekünk, és az Édesanyáknak, hogy önként vállalták az induló élet akarását. Köszönjük a gondoskodó kezeket, melyekbe gyermekként kapaszkodhattunk, és melyek később úgy engedtek el, hogy azóta is vigyázzák lépteinket. Köszönjük az intelmeket és a nagy hallgatásokat, az értő figyelmet és a megértést. Köszönjük, hogy hazatérve mindig otthonra lelünk, miközben a gyermekkor illata ott gőzölög a terített asztalon. Amikor már nekünk kellene adnunk, még mindig csak kapunk és kapunk...

Anyák Napja alkalmából köszöntök minden Édesanyát és Nagymamát, életükhöz kívánok hálás gyermekeket és unokákat, családi körben töltött bensőséges pillanatokat és jó egészséget.



Matuszka Antal
polgármester

 

 

 

alt

 
Banner