2012. május 16-án elhagyta községünket egyik díszpolgára, 95 éves korában meghalt Bozsó István, nyugalmazott szakszövetkezeti elnök. „ . . . föld alatt a hazád, és a házad …” tolul elő most Szabó Magdától az idézet, pedig nemrégen még Petőfi Sándort idézte: „ …a néppel tűzön, vízen át”. Pont került a nagy kockás füzetbe, Bozsó István élettörténetének végére. Életregényének írásában vajon meddig jutott?

Hosszú élete átívelt egy évszázadot, megjárta a földi poklot is – hadifogságban töltött idejére emlékezett így. De élete mindig, minden körülmények között az emberségről szólt, lehetett ő bármilyen élethelyzetben: katona vagy hadifogoly, mezőgazdasági előadó az 50-es évek tanácsházáján, és aztán – közel 20 évig – szakszövetkezeti elnök. Ez idő alatt nemcsak egy többszörösen kiváló szakszövetkezetet vezetett, hanem a község életében olyan gazdasági, kulturális, szociális fejlődés feltételeit teremtette meg, amelyek hosszú távon meghatározták az itt élők életminőségét. Nagy szenvedélye volt a futball, szervezte, támogatta a helyi csapatot.

65 éves korában nyugdíjba vonult, hogy több időt tölthessen családjával. A békés, a korai kelést nélkülöző éveket a szeretett házastárs, majd a 46 éves fiúgyermek elvesztése keserítette meg. E sorcsapásokra nem jelentett gyógyírt a közösség tiszteletének kifejezése, a díszpolgári cím adományozása sem. A kitüntetést a 2001. szeptember 29-i falunapi ünnepségen vette át. Ekkor már tizennyolc éve nyugdíjas volt, a szakszövetkezet pedig nyolc éve feloszlott.

Bozsó István bejárta a világot, amiről a földrajz tantárgyat igencsak kedvelő, elemi iskolás kisdiák még csak álmodhatott. Járt Európa minden országában, eljutott Indiába, Kínába, Egyiptomba, Izraelbe, Jeruzsálembe. Elképzelt még egy utazást Peruba is, de arra már kora miatt nem vállalkozott.

A közismerten kemény kézszorítása akkor is megmaradt, amikor élete lecsendesedett, amikor idejének nagy részét a könyvei között olvasgatással, rejtvényfejtéssel töltötte, amikor már a rendszeres kártya partik is elmaradtak.

Bozsó István hosszú, tartalmas életet élt, most már azoknak az embereknek az égi szövetkezetébe tartozik, akik szülőföldjükért, az itt élő emberek sorsának jobbításáért küzdöttek.

 Nyugodjon békében.