Az évszázadok során a naptári évhez, a természet jelenségeihez vagy az emberi élet fordulóihoz szépen kialakult, míves szokások kötődtek. A legősibbek természetesen a nagyobb munkák befejezéséhez kapcsolódó hálaadás-szerű, a feladat elvégzése miatt érzett megkönnyebbülés kifejezésére szolgáló ünnepek voltak. Ilyen például a betakarítás, a szüret, mint az év utolsó ilyen jellegű munkája. Minden közösség igyekezett méltóképpen megünnepelni ezt a fontos időszakot, és manapság újra felfedezzük hagyományaink megőrzésének ezen módját.
A határainkon túl azonban el sem felejtették és töretlenül ünnepelnek már sok-sok éve. Testvértelepülésünkön, Hajdújáráson 43. alkalommal tartották meg a hagyományos Szüreti Napokat. Mint a mesében, három nap és három éjjel tartott a mulatság, volt étel, ital bőven, mindenki talált magának remek programot.
Gyönyörködhettünk a térségben termett, mutatós gyümölcsök látványában, mindenki igyekezett a legszebb szőlőjét, legnagyobb almáját, legillatosabb naspolyáját kiállítani. Mindezt esztétikus környezetben, a termeléshez szükséges eszközök társaságában.
Gondoltak azonban azokra a hölgyekre is, akik elkísérték férjüket. Míg az urak a különböző gépeket, szerszámokat nézegették, addig a párjuk elmerülhetett a gyöngyök, dísznövények, festett, hímzett kelmék forgatagában.
Egy ilyen rendezvény nem nélkülözheti a sportot sem. Szombaton, a focitornán négy csapat tagjai bizonygatták, hogy ők a legjobbak. Zákányszék, valamint a másik testvértelepülés, Jánoshida mellett szerepelt még a tornán Hajdújárás és a szabadkai magyar konzulátus csapata. A férfias küzdelem végén már teljesen mindegy volt, ki győzött, nem ronthatta meg a baráti beszélgetés hangulatát, aminek csak az este vetett véget.
Vasárnap a kultúra iránt érdeklődőknek kínáltak remek programot. A térség több közössége és a zákányszéki Zabosfa együttes mutatta be a magyar népzene és tánckultúra színe-javát. Látványos menettáncukat sokan kísérték az utcán végig, így legalább volt idő megcsodálni a színes népviseleteket, hallgatni a zákányszékiek vidám énekét.
Aki megéhezett, helyi receptek alapján készített ételek között válogathatott, mint például káposztás birkapörkölt, kakaspörkölt.
Nagy hangsúlyt fordítottak a dekorációra, mindenütt látszott a gondosság és a rutin, amit a sok év alatt szereztek az ilyen jellegű fesztiválok szervezése során. Igazán profi módon szolgálták ki a több ezer embert a három nap során, ez a résztvevő emberek mosolygó arcán azonnal látszott. Sokat tanultunk testvértelepülésünktől, hiszen a jobbtól tanulni nem szégyen.
PeFA