A kis Jézuska itt van a közelben,

Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

S ne csak így decemberben

(Juhász Gyula: Karácsony felé)

"Már ötödik éve jövünk ide adventkor, erre a szép térre. Hol többen, hol kevesebben, de úgy hiszem, mindig nyitott szívvel. Jövünk, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk a mindennapi forgatagból, rohanásból. És jövünk, mert együtt még ünnepelni is jobb." - Így köszöntötte az elsõ adventi gyertya meggyújtására öszszegyûlt ünneplõ embereket Ördögh Dezsõné Ági, a Nõegylet elnöke, Advent elsõ vasárnap délutánján.

A falu egyik legszebb ünnepévé lett a fõtéri adventi gyertyagyújtás. A Nõegylet kezdeményezte és szervezi most is. Ez a bensõséges, szívet-lelket melengetõ, családias hangulatú együttlét már hagyománnyá vált. Helyszínül a fõtéri csobogó és környéke szolgál, a nagyon szép központi tér e szegletét szorgos nõi kezek - férfi segéderõvel - évrõl-évre adventi ünneplõbe öltöztetik gyönyörû ezüstfenyõ ágakból, amit helybéliek ajánlanak fel e célra, köszönet érte e helyrõl is.

Az ünnep lényegének megértésében a szimbólumok adnak eligazodást, a karácsonyi ünnepkör tele van ilyenekkel. A koszorún az örökzöld ágak az örök reménykedést, Jézus eljövetele iránti várakozást fejezik ki. A koszorún lévõ mindegyik gyertya egy-egy fogalmat szimbolizál: hit, remény, öröm, szeretet.

A katolikus szimbolika szerint a gyertyák egyben egy-egy személyre és közösségre is utalnak. Az elsõ gyertya Ádámra és Évára, mint akiknek elsõként ígérte meg Isten a megváltót (hit). A második gyertya a zsidó népet, akiknek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény). A harmadik gyertya Szûz Máriát, aki megszülte a fiút (öröm - rózsaszínû gyertya). A negyedik gyertya Keresztelõ Szent Jánost, aki hirdette Jézus eljövetelét és készítette az utat az emberek szívében (szeretet).

A koszorún lévõ vörös és aranyszínû díszek, szalagok pedig az életet és a fényt jelképezik.

Vasárnap délutánonként egy-egy gyertyát a község önkormányzati tisztségviselõi, intézményvezetõk, a község díszpolgárai és országgyûlési képviselõje, valamint a civil szervezetek vezetõi gyújtanak meg, amit - kialakult szokás szerint - óvodások, iskolások, a citerazenekar, a Paraszt-kórus, vers- és mesemondók rövid mûsora követ. Minden egyes alkalomra érkezik felajánlás, így teával, forralt borral, kaláccsal vendégelhetõk meg az ünneplõk.

A karácsonyi vásár hangulatát sem nélkülözi az ünneplõbe öltözött tér. Ugyan még rövid hagyománnyal bír, de egyre bõvül azon helyi kézmûvesek köre, akik apró ajándéktárgyaikat szeretettel kínálják eladásra.

És végezetül ismét a Nõegylet elnökének záró szavait idézem, aki Kovásznai Kõvér János: Karácsonyi óhaj címû versrészletével zárta az elsõ gyertya gyújtásának ünnepét:

"Ismét jön karácsony, - nap, mint nap közeleg, -

belopja melegét, - tárd ki a szívedet:

Gondold el mit tehetsz, hogy mást is hevítsen

A JÓ, mivel Téged megáldott az Isten…"

- tanács -