A Zákányszéki Kis Újság decemberi számában megjelent ünnepi gondolatokkal  kívánunk minden Kedves Olvasónknak meghitt, békés Karácsonyt.

„Rikimi” jókívánságai után összefoglalót láthatnak a ZakaHom-e Egyesület által december hónapban készített felvételekből, riportokból. (Adventi gyertyagyújtások, Nefelejcs Citerazenekar Dóm téri fellépése, Falukarácsony.)

Téli hangulatjáték…

"Üzenget a tájnak a tél,

közeleg a kegyes Karácsony.

Az utolsó megtûrt levél

elsõ cicomája a fákon.

Fácánok, õzek, kósza nyulak

ámuldoznak avítt csodákon…"

(Csanádi Imre)

Idén nehezen búcsúzott az õsz. Mintha titkos szerzõdést kötött volna a nyárral, hogy ideig-óráig még meghosszabbítja a tikkasztó heteket. Szent András hava már javában bekebelezte november naptárlapjait, amikor a növényvilág megszabadult tarka ruházatától. Sokáig szemérmesen ragaszkodott öltözékéhez, míg végül pucérra vetkõzve átadta magát a tél akaratának. Tette mindezt alázatosan, fejet hajtva a természet õsi törvényei elõtt. A fák, melyek enyhet adtak a heves napokon, díszes koronájukat éltetõ humuszként ajánlják fel a természet örök körforgásának oltárán. Van ebben valamiféle alázat, a világmindenség õsi kultúrája. És ha késve is, végül ellentmondást nem tûrõen beköszöntött a tél.

Még nem borítja vastag hópaplan a tájat. Lenyûgözõ a nyugalmat árasztó, szürke végtelen. A bágyadt nap sejtetõ ködfátyolon át szórja fényét a végtelennek tûnõ, téli rónára. A fák ég felé törõ ágai ecsetként mártóznak meg az éter palettájának ködös fehérjében. Az ágakon itt-ott levelek helyett egy-egy száraz termés zörgedez a kócosító szélben. A kéményekbõl gomolygó füst békésen válik eggyé a szitáló köddel. Elsárgult aljnövényzet idézi a rét nemrég még üde zöldjét. A szõlõlugasok hosszú sorai talán a végtelenbe kúszva valahol még találkoznak. A köd zúzmarává szilárdult tüskéi múló ragaszkodással kapaszkodnak meg a rõt fûszálakon. A táj ezernyi titkot rejtõ szépsége magával ragadó hangulatot kelt. A nappalok kurtasága szab csak véget a céltalan szemlélõdésnek. A békés nap után jólesõ érzés a hidegcsípte végtagokat az otthon melegével kiengesztelni.

 A tél a természet látványán kívül egyéb hangulatokat is tartogat. A hosszú esték magukban rejtik a megnyugvást a hétköznapok megfáradt vándorai számára. A társas összejövetelek közösségkovácsoló ereje, a családi programok meghittsége, a baráti beszélgetések kötetlensége, egy jó könyv vigasztalása… mind-mind életünk részévé válik ebben az idõszakban. Adventkor kimondva vagy kimondatlanul mindez még fontosabb, mint az év során bármikor. Béke és nyugalom érkezik közénk a Megváltó születésére várva. Ha a szabadidõbõl nem is kapunk többet, talán mégis sikerül teljesebb napokat élnünk.

Bár életünk meghatározója a mindig valamire való várakozás, az adventi idõszak számolgatott napjai mégis mást jelentenek, mint a türelmetlen hétköznapokban. Kell ez az év végi lecsendesülés ahhoz, hogy az ünnepi készülõdésben felismerjük a valós értékeket, melyeket hozományként kaptunk. Ebbõl a képzeletbeli tarisznyából a karácsonyfa alá tesszük érzéseinket, miközben kinyílnak az emlékek sifonérjának ódon fiókjai, és újraéljük a régi karácsonyok hangulatát. Emlékezünk, miközben a jelen és a múlt összefonódása együtt jelenti az ünnepet.

Már minden láng fellobbant a fõtéren felállított hatalmas adventi koszorún. A négy ünnepi vasárnapon a szélrózsa minden irányából lassú, céltudatos léptekkel érkeztek az emberek kortól és nemtõl függetlenül. Egyetlen cél vezérelte õket, hogy ismét átélhessék azt a magasztos közösségi érzést, melyet az adventi gyertyagyújtások jelentenek kis falunk lakói számára. Mintha a szeretet képzeletbeli mágnese vonzotta volna a tömeget az adventi koszorú köré hétrõl hétre. Jólesõ érzés volt látni a megható mûsorok szereplõit és nézõit egyaránt. Miközben mosolygó tekintetek fürkészték egymást, és baráti kézfogásba kulcsolódtak a kezek, õszinte üdvözletek és jókívánságok lengték be a kicsiny teret. Olyan emberek is egy lépéssel közelebb kerültek egymáshoz, akik a hétköznapokban elmennének a másik mellett. Mily nagy lépesek ezek...!

Már csak néhány nap, és elérkezik Karácsony, a szeretet és béke színes üveggömbbe zárt kiteljesedése. Véget érnek a várakozással teli napok, mely magasztos idõszakban nem csak környezetünk, hanem mi magunk is egy kicsit megváltoztunk. A belsõ ráhangolódás mellett a külvilágnak is üzennek a fényfüzérek, az apró díszek, a csillámporos csecsebecsék. Az egy évvel ezelõtt gondosan elcsomagolt kellékekrõl az ünnepi fuvallat egykettõre eltüntette a várakozás porszemeit. A hangszórókból áradó karácsonyi dallamok, a díszes kirakatok, a fûszeres illatok részévé válnak a várakozás izgalmának. Olyan jó ezt szivacsként magunkba szívni és töltekezni belõle, mígnem advent ismét bekopogtat életünkbe, és mi önfeledten adjuk át magunkat újra a gyermeki izgalomnak. Gondolataim szálát Ürögdi Ferenc soraival varrom el: "Minden advent kegyelem: vétkem jóvátehetem. Minden advent vigalom: Isten Úr a viharon! Minden advent érkezés: átölel egy drága kéz! Minden advent alkalom: gyõzhetsz saját magadon! Minden advent ítélet: így kellene - s így élek! Minden advent remegés: Isten felé epedés! Minden advent ima is: Uram, fogadj be ma is!"

Áldott Ünnepeket!

 -rikimi-

 Fotók a karácsonyi ünnepekről:

	Advent első vasárnapja - 2011 (50)
	Advent második vasárnapja - 2011 (136)
	Advent harmadik vasárnapja - 2011 (55)
	Advent negyedik vasárnapja - 2011 (73)
	Falukarácsony - 2011 (59)
	A Nefelejcs Citerazenekar a Dóm téren (33)
	Találkozások - Schäffer Erzsébet és Szántó Lukács a könyvtárban (48)
	A Föld Órája - 2012 (24)
	Hévíz - Zákányszéki Nyugdíjas Klub - 2012 (26)
	Fonyódliget (335)